2013. július 25., csütörtök

Prológus

Milyen kitaszítottnak lenni? Nehéz. Nehéz olyannak lenni akit mindenki semmibe vesz. Akit mindenki szellemnek minősít. Csak egy átlagos gyerek vagyok, átlagos álmokkal. Nem vagyok okos és nincs különleges képességem. Nem vagyok menő, de gyík sem. Én vagyok Harold Edward Styles a suli szelleme. Egy olyan srác aki egyedül járja a suli folyosóit és mindent egyedül csinál. Egy olyan srác akit bármikor megverhetsz és nem ellenkezik, mert nem neki már mindegy. Egy olyan srác akit a szülei se szerettek mert elhagytak amikor 5 éves volt. Még mindig emlékszem amit a szüleim mondtak azon a napon amikor elhagytak. Kicsim várj meg itt 5 perc és vissza jövünk. Az, az 5 perc még mindig nem járt le. 1 egész napot álltam ott és nem jött senki értem. Csak úgy ott hagytak. Azután nevelő intézetbe kerültem és most már egyedül élek egy kis lakásban. Igen, egyedül. Ami igazából nem törvényes, de állítólag velem él az egyik nevelő nő, Katie aki már 60 éves. Én még nem láttam a lakásban szóval kizárt, hogy ott él velem. A nevelő otthon volt életem legrosszabb korszaka. Mindenki engem piszkált és még pszichológushoz is elküldtek akihez még mindig járok. Hetente egyszer járok Dr. Flynn-hez. Dr. Flynn egy 28 éves fiatal amerikai férfi. Barna haja mindig le van nyalva ami jobban kiemeli kék szemét. Ő olyan nekem mintha a nagy tesóm lenne. Megígérte, hogy neki bármit elmondhatok és ezt is teszem. Eddig mindent elmondtam neki, de lehet, hogy ez mostantól megváltozik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése